2. Fejezet

Naruto unottan pakolta a cuccait a hátizsákjába. Nem lelkesedett a tudatra, hogy a hideg ellenére a hegyekbe mennek. Azt meg egyenesen feleslegesnek tartotta, hogy előtte még Tsunadéhez is betérjenek. De mit tehetett volna? Ha már Kakashi így lerázta őket, kénytelenek voltak menni… Így immár Sasukével és Sakurával kiegészülve indultak el, a Hokage háza felé.

Mikor odaértek, arra lettek figyelmesek, hogy egy rakás papír hullik ki az ablakon.

-Tsunade-sama biztos véletlenül kiejtette őket az ablakon!- mondta Sakura, és elkezdte összeszedegetni a papírokat.

- Hagyd csak ott őket! Majd valaki felszedi, és eltüzeli őket!- kiabálta le Tsunade az ablakból igen-igen piros fejjel-gyertek fel!

 Narutoék így hát felmentek a cseppet sem jó kedvében lévő Hokagéhez.

- Miért kellett idejönnünk Tsunade-Oba-chan? Már tudjuk, hogy fel kell mennünk, a hegyre, az öregemberért!- kiabálta Naruto, azzal, öklével rácsapott az asztalra.

- Idióta! De senki nem mondta, hogy melyik hegyre és melyik öregemberért!- morogta Sasuke, aki bosszúsan figyelte, hogy megint elkezd esni a hó, hogy később borzalmas hóviharrá fajuljon.

- Pontosan ezért hívtalak ide titeket! Ahogy sejtem Naruto képes lett volna elindulni a Világnak csak úgy. A Hari Hegyre mentek, ott van egy falu és abban a faluban él egy Baka nevű öregember.- adta az információt Tsunade, miközben úgy tett, mintha nem venné észre milyen fejet, vágnak a geninek a név hallatán.

- Hogy hívhatnak valakit Bakának?! Ilyen hülye nevet, még soha nem hallottam!Szó szerint. Ugye a nevétől nem függ a személyisége?-méltatlankodott Naruto.

- Tudod Naruto én, sokat gondolkoztam azon, hogy téged miért nem így hívnak, de ezek szerint már foglalt volt…- morogta Sakura.

- Sakura-chaaan!

- Elég nekem nincs időm erre! Még egy csomó papírmunkám van! Menjetek már!-dühöngött Tsunade.

- Ugye nem arra a papírmunkára gondol, amit az imént vágott ki az ablakon?- dörmögte az orra alatt Naruto az ajtó felé menet. Balszerencséjére ezt a Hokage is meghallotta, így mikor leértek a lépcsőn, immár egy rakás könyv szakadt Naru nyakába, amit csak nagy nehezen sikerült úgy, ahogy kikerülnie.

Mikor végre kiértek Konoha kapuin, sajnálkozva tapasztalták, hogy kint senkinek nem jutott eszébe eltakarítani a havat. Így kénytelenek voltak az itt már derékig érő hóban haladni. Ehhez jött még a hóesés és a köd. Már jó öt kilométert tettek meg mikor a köd sűrűsödni kezdett, addig, míg már egymást se látták.

- Le kéne táboroznunk! Majd reggel folytatjuk az utat!- kiabálta Sasuke félig meddig havat köpködve.

- Mit mondasz Sasuke-kun?- hallatszott valahonnan távolabbról Sakura hangja.

- Sasuke! Nem tudom mit mondtál, de ne osztogass utasításokat!- ordította Naruto valahonnan messziről. Nyilván fogalma sem volt mit mondott Sasuke, de gyanította.

- Sasuke-kun! Hol vagy?- Sakura mit tudott tenni, mivel sasuke nem válaszolt, elővett egy takarót összekuporodott, hogy megvárja, amíg eláll a hóvihar és feloszlik a köd.

- Sakura-chaaaan! Sasuke te szemét ajánlom, hogy ne menj el nélkülünk!-dühöngött Naruto és felmászott egy fára.

- Sakurának biztos van, de remélem Narutonak is lesz annyi esze, hogy egyhelyben marad.- mérgelődött Sasuke, és leült egy fa tövébe.                                                       

Folyt. Köv.