3. Fejezet

A hóvihar lassan lecsendesült. A köd is kezdett feloszlani, így a 7-es csapat számára nyilvánvalóvá vált, hogy csak pár méterre csücsülnek egymástól a hóban. Illetve Naruto a fán. A döbbenetből Sasuke tért leghamarabb magához:

- Ha továbbra is ilyen erősségű viharok lesznek tartok tőle, hogy elveszíthetjük egymást.- mondta, és felkászálódott.

- Igazad van Sasuke-kun! Ha legközelebb szem elől tévesztjük egymást, találkozzunk a hegyen lévő faluban.- indítványozta Sakura, és ő is felállt.

- Ok!- helyeselt Naru a fáról.

Sasuke és Sakura várakozóan néztek rá.

- Mi van?

- GYERE MÁR LE! – ordítottak rá kórusban a társai.

- Jah! Hát izé… Szóval nem tudok. Idefagytam a fához. – morogta szégyenkezve.

Bő két órával később, mikor sikerült Narutot leolvasztani a fáról, némi forralt víz segítségével, újra útnak indultak. A Hari Hegy már nem volt messze, így hamarosan oda is értek. Azaz hogy Naruto lecsúszott a domboldalon, mert Sasuke véletlenül kigáncsolta. De lehet, hogy a véletlent annak köszönhette, hogy megdobta őt egy hógolyóval… Úgy döntöttek, hogy a közeli erdőben vernek tábort, mert nem akarták, hogy a meredek sziklán érje őket az este. Ameddig Sakura felállította a sátrat, Naruto elment nézelődni, Sasuke, pedig tüzifát gyűjteni. Kis idő múlva Naruto kiáltására lettek figyelmesek.

- Sakura-chan! Sasuke! Nézzétek mit találtam!

Mikor odaértek barátjukhoz, az már egy melegvizű forrásban ült, majmokkal körülvéve.

- Gyertek! Nagyon jó meleg a víz, így legalább nem fagyunk meg!

Sasuke némi cukkolás hatására belement a vízbe, de Sakura inkább nem akart együtt fürdeni egy csapat majommal. Így aztán ő visszament a táborba folytatni a pakolást.

- Látod Sasuke! Mondtam, hogy jó!

-Bah!

- Mit gondolsz melyik faluban, van az öreg? A falu nevét még nem tudjuk.

- Honnan tudjam? Valószínűleg nem sok idióta van, aki egy hegyre épít falut. Elég veszélyes.

- Miért lenne az? Hegyi levegő, meg majmok. Mi ebben a veszélyes?

- Az, te hülye, hogy ilyenkor télen a sok hó meg víz miatt, megereszkedhet a talaj, és földcsuszamlás is előfordulhat. Az egész  falu a mélybe zuhanhat.

- Azt nem kéne megvárni…

- Még jó, hogy nem! Jó lesz minél előbb megtalálni az öreget, és hazamenni.

- Na jó. Én eleget fürödtem! – Mondta Naruto és felált. Hogy azzal a lendülettel vissza is üljön a vízbe.

- Mi van? – értetlenkedett Sasuke.

- Baromi hideg van kint! Hogy a fenébe fogunk így visszamenni a táborhoz? – vacogta Naru.

Miután Sasuke is tett egy kísérletet, hogy kimegy a vízből, ő is belátta, hogy ez így nem fog menni.

- Szólhatnánk Sakurának, hogy hozzon takarókat. – gondolkozott Sasuke.

Így hát elkezdtek kiabálni.

Sakura már mindennel kész volt. Meggyújtotta a fát, amit Sasuke hozott, főzött instant rament és még a sátrat is, felállította.

- SAKURA-CHAAAAAAN!

Sakura meghallotta, hogy szólítják, és nadjából sejtette is, hogy miért. Ha ilyen forró vízből kiszállnak a hidegre, megfagynak. Erre már a tábor felé menet rájött, de nem szólt, mert kíváncsi volt a végkifejletre. Éppen csomagolta elő a takarókat, mikor valami neszt hallott a feje fölül. Érdeklődve felnézett. Az utolsó, amit látott, hogy egy árnyék leugrik a fáról. Aztán egy nagy ütést érzett a tarkóján, és elájult.

- Hol van már Sakura? Kizárt, hogy nem hallotta meg, hogy kiabáltál, hisz a madarak is felrepültek a távolban… Mérgelődött Sasuke.

- Már egy fél órája kiabálok! Lassan kezdek berekedni! A legjobb az lenne, ha lassan elindulnánk vissza. – nyafogta Naruto.

- Hülye. Az lassan biztosan nem fog menni! Megfagyunk, mire odaérünk.

- Akkor?

- Futni fogunk! – Döntötte el.

- FUTNI?! Te megbolondultál?

- Háromra indulunk. 1…2…3!

Felkapták ruháikat és elkezdtek rohanni a tábor irányába. Nagy nehezen sikerült megállni, hogy el ne essenek a fagyos havon. Végre odaértek. Gyorsan rávetették magukat a takarókra, amiket Sakura otthagyott.

- Huh. Sikerült most már megmaradunk… sóhajtott Sasu.

- Igen… De hol van Sakura-chan?

Folyt. Köv.