Konoha. Ahogy telnek az évek egyre több hagyja el a tanítóját remélve hogy új mestere mellett erősebb lehet. Vannak olyanok is akik nem mentek el. Egy szép tavaszi napon Lee és Neji az erdőben edzenek és várják Gia-senseit. Hirtelen a fák közül előlép Gai-sensei egy gyönyörű fiatal lány kíséretében. A két fiú érdeklődve figyeli Gai és a lányt.

-Ő itt Arisa. Mától a csapat tagja. Ők itt Hyuuga Neji és Rock Lee.- mutatta be a csapatot Gai.

Pár perc néma csönd után Gai megszólalt:

-Nos gondolom kíváncsiak vagytok hogy Arisa mire képes. Az lesz az első feladata mint ami nektek volt 3 éve.- mondta Gai és elővett két csengőt.

Arisa nem mondott semmit csak bólintott. Neji és Lee hátrébb mentek hogy ne zavarják Gai-t és Arisát. Arisa támadott de Gai kivédte. A lány hamar rájött hogy ennek a feladatnak mi a lényege. A lényeg: a csapatmunka. Mivel most egyedül volt sokkal nehezebb dolga volt mintha lenne vele valaki. Arisa abbahagyta a támadást és mereven nézett tanárára.

-Kage Bunshin no Jutsu!- mondta a lány.

Arisa négy klónt hozott létre magából. A klónok körbe vették Gai-t és egyszerre támadtak. Amíg a klónok lefoglalták Gai-t addig Arisa a csengők megszerzésén fáradozott. Nem sokkal késöbb a támadások abbamaradtak. A klónok egy pukkanással eltűntek. Arisa mosolygott.

-Mi az? Nem jössz? Feladtad?- kérdezte Gai-sensei.

-Soha nem adom fel.- felelte Arisa és felmutatta a csengőket.

-Hogy? Mikor?- kérdezte meglepetten a sensei.   

-A klónok csak figyelem elterelésnek voltak. Amíg maga velük volt elfoglalva addig én megszereztem a csengőket.- felelte a lány.

-Nagyon jó. Három éve csak Neji és Tenten jött rá a dolog lényegére. Te meg egyedül és ilyen hamar. Ez fantasztikus.- dicsérte meg új tanítványát Gai-sensei.

-Igen. Hol tanultad ezt?- kérdezte Lee.

-Az Akadémián. Mindig törekedj a csapatmunkára.- felelte a lány.

-Te túlszárnyalod Nejit. Ami nagy szó mert 3 éve Neji volt a legjobb.- lelkendezett Lee.

-Hagyd abba mert a végén elpirulok.- mosolygott Arisa.

-Most menjetek és holnap ugyanekkor ugyanitt. Pihenjétek ki magatokat mert kemény lesz az edzés.- mondta a sensei.

-Igenis sensei!- mondták egyszerre a diákok.

Mindenki elindult haza. Hazafelé menet a diákok sokat beszélgettek. Kiderült hogy ő is 16 éves akárcsak ők és szintén a Taijutsu az erőssége. A három ninja tanonc hamar összebarátkozott. A nap további részét együtt töltötték. Sétáltak a városban és az erdőben. Csak estefelé tértek be egy étterembe. Vacsora közben folytatódott a társalgás. A beszélgetést egészen késő estig folytatták.

-Ha nem baj akkor én megyek haza mert nagyon fáradt vagyok. Nagyon jól éreztem magam veletek. Majd holnap találkozunk. Sziasztok.- köszönt el Arisa.

-Igen. Én is megyek mert fáradt vagyok és holnap Gai-sensei nem fog minket kímélni.- mondta Neji és ő is elindult.

Lee nem mondott semmit csak bólintott. Mikor kiértek az étteremből Arisa egyenesen hazament. Másnap reggel korán keltek és elindultak hogy találkozzanak mesterükkel. Mire Gai-sensei megékezett mér mindhárman ott voltak. Az edzés hamar kezdetét vette. Gai szokásához híven most is kihozta tanítványaiból a maximumot. Csak délben tartottak szüntet. Ebéd után folytatták az edzést. Az egész napos edzés végeztével mindenki holtfáradt volt. Csak napnyugta után indultak haza. Mindenki fáradtan ment haza. Ahhoz is túl fáradtak voltak hogy beszélgessenek. Az edzés végén megbeszélték hogy holnap 10 órakor ugyanitt találkoznak. Másnap Gai már ott várta diákjait. Mikor közölte Arisáékal hogy küldetés vár rájuk mindenkinek felcsillant a szeme.

-Mi a feladat?- kérdezte Neji.

-Azt még én se tudom. Majd a Hokage elmondja.- felelte Gai-sensei.

Elindultak hogy megtudják milyen izgalmas küldetés vár rájuk. Mindenki abban reménykedett hogy valami izgalmas és érdekes feladat vár rájuk.

-Remélem jó lesz a küldetés.- mondta izgatottan Arisa.

-Én is.- mondta lehangoltan Lee.

-Ezt miért mondod ilyen hangon?- kérdezte Arisa.

-Mert legutóbb takarítottunk. Máskor füvet nyírtunk, kutyákat és macskákat kerestünk meg amik elkóboroltak, szemetet szedtünk. És még hasonlók.- mesélte Lee.

-Igen de azért voltak izgalmasak is.- mosolygott Neji.

-Értem. Az a lényeg hogy jó legyen a hangulat és a társaság. Nem?- kérdezte Arisa jókedvűen.

Erre mindenki bólintott. Az beszélgetés alatt észre se vették hogy már a Hokage irodája előtt állnak. Gai-sensei bekopogott és bementek.

-Igen. Már vártalak titeket.- mondta a Hokage.

-Mi lenne a feladatunk?- kérdezte Gai-sensei.

-Ezt kellene elvinnetek a szomszédos faluba. Ettől a tekercstől függ a béke. Ha nem sikerül akkor kitör egy háború.- adta ki a fontos parancsot a Hokage.

-Értjük. Ha ez ilyen fontos akkor miért nem kapunk még segítséget?- kérdezte Arisa.

-Azért mert ez csak egy elterelés. Az igazi tekercset egy másik csapat fogja vinni. Az ellenség erről nem tud. Azt fogják hinni hogy az igazi nálatok van így a másik csapat akadálytalanul eljuthat a faluba.- felelte a Hokage.

-Akkor mi csak csalik vagyunk?- kérdezte Neji.

-Nem egészen.- mondta a Hokage.

-Értem Hokage-sama. Teljesítjük a küldetést.- jelentette ki katonásan Gai-sensei.

-Az út hosszú és veszélyes. Sok sikert.- búcsúzott a Hokage.

Gai átvette a tekercset tartalmazó kis fahengert és tanítványaival elhagyta a Hokage irodáját. Egy óra múlva találkoztak a falu kapujában és indultak hogy véghez vigyék ezt a küldetést. Út közben nem beszéltek sokat. Mindenki érezte mekkora nyomás nehezedik rájuk. Az erdő csendes volt. mindenki éberen figyelt mert sejtették hogy az ellenség tudomást szerzett arról hogy náluk van a tekercs. Arisa nagyon elgondolkodott.

-Vajon a Hokage miért bíz ránk egy ilyen fontos papírt? Szerintem ezt inkább az ANBU-ra kellett volna bízni.- gondolta Arisa.

-Baj van?- kérdezte Lee.

-Nem. Nincs semmi baj.- felelte Arisa.

-Akkor jó.- bólintott Lee.

Egész nap csak mentek. Csak sötétedéskor álltak meg. A tábortűznél beszélgettek egy ideig és lefeküdtek aludni. Először Gai-sensei őrködött. Arisa egyszer felriadt egy rémálomból és szólt mesterének hogy elmegy a közeli kis tóhoz fürdeni. Gai elengedte. De nem Arisa volt az egyetlen ninja tanonc aki nem aludt. Neji nem sokkal előtte ment el tűzifáért. Egy idő után Neji zajt hallott és a zaj forrása felé vette az irányt. Nem tudta hogy ki van ott ezért felkészült arra hogy lehet hogy ellenséggel fog találkozni. Neji elért ahhoz a kis tóhoz ahol Arisa fürdött. A látványtól ami fogadta eltátotta a száját. A látványtól nagyon zavarba jött. Látta ahogy Arisa meztelenül kijjebb jön a vízből és ugrik vissza. Neji egy kicsit nézte a fürdőző lányt majd észbe kapott hogy mit csinál és inkább elindult vissza a többiekhez. Nem akarta hogy Arisa meglássa őt. Miután vissza tért nem sokkal utána jött meg Arisa is. Neji Arisára nézett de ekkor eszébe jutott hogy mit látott a tónál és egyből vörös lett a feje. Hajnalban folytatták útjukat. Neji a szokottnál is csöndesebb volt és próbálta elkerülni Arisa pillantását. Neji még mindig zavarban volt az este történtek miatt. Arisa nem értette hogy barátja miért viselkedik így.

-Neji valami baj van?- kérdezte Arisa.

-Nem. Nincs semmi.- válaszolta a fiú.

-Akkor miért nem nézel a szemembe?- kérdezte kedvesen Arisa.

Neji nem válaszolt. De nem is lett volna rá ideje. Hirtelen ninják ugrottak elő a semmiből. A csapat ninja körülvette őket.

-Gai-sensei!- mondta Lee.

-Ezek nyilván a tekercset akarják.- mondta Gai.

-Igen. Fiúk rúgjuk szét a seggüket.- mondta Arisa.

Mindenki bólintott. A harc hamar véget ért. Miután kiütötték az utolsó ninját is Gai büszkén mosolygott. Büszke volt mindhárom tanítványára. Örömmel nyugtázta hogy Arisa az éles helyzetekben sem ijed meg és jól harcol. Gai tisztában volt vele hogy az edzés és az igazi harc teljesen más. Az edzésen vigyáznak arra hogy ne okozzanak súlyos sérüléseket de az igazi harcban az ellenfél megölése a lényeg. Azért győztek hamar és sérülés nélkül mert csapatban dolgoztak. Arisa nem rég került a csapatba mégis úgy dolgozott együtt a többiekkel mintha évek óta együtt lenének. A harc után tovább mentek. Mivel ezek a ninják képzettek volt ezért Gai úgy döntött hogy este két őr lesz. Elsőnek Arisa és Neji őrködött. A tűznél ülve csendesen figyeltek. A csendet Arisa törte meg. Halkan beszélgettek.

-Neji! Mikor napközben beszéltünk miért nem néztél rám és miért lettél vörös?

-Csak melegem volt. Nem válthatnánk témát?- kérdezte Neji.

-De. Akkor miről beszéljünk?- kérdezte a lány.  

-Nem tudom.- felelte a fiú.

-Én se. Mindjárt jövök.- mondta Arisa és elindult a fák közé.

-Várj! Hova mész?- kérdezte Neji.

-Hív a természet. Pár perc és itt vagyok.- mondta a lány.

Neji bólintott. Arisa hamar eltűnt a fák között. Neji a tűzet nézte és várta hogy visszajöjjön Arisa. Egyszer hallott valami zajt a fák között. Nem tulajdonított neki jelentőséget mert azt gondolta hogy a lány zörög. Mikor újabb zörgést halott felébresztette Gai-t és Lee-t. mindhárman elindultak arra amerre Arisa ment. Nagyon óvatosak voltak. Hirtelen a fák mögül előlépett valaki. Szerencsére Arisa volt az.

-Nyugi csak én vagyok.- emelte fel védekezés képen a kezét mikor látta hogy mindenki kezében van egy kunai.

-Arisa legközelebb ne hozd ránk a szívbajt. Rendben?- kérdezte Lee.

Arisa bólintott. Neji odament a lányhoz és tiszta erővel hasba rúgta. A lány egy méterekkel arrébb lévő fának vágódott és vért köhögött. Mindenki értetlenül nézett Nejire.

-Ezt meg miért?- nyögte a lány.

-Hogy lehetsz ilyen? Egy lánnyal nem bánhatsz így?- fakadt ki Lee.

-Nem tudom hogy ki vagy te de nem vagy.- mondta Neji a földön ülő lánynak.

-Mi? Ezt hogy érted?- kérdezte Lee.

-Nem emlékszel? Arisának a jobb lábán van a comb tok. Neki viszont a balon.- mutatta Neji.

Mindenki észre vette a különbséget.

-Igen. A barátotokat elfogtuk és csak a tekercsért cserébe adjuk vissza. Ha nem adjátok ide a tekercset a lány meghal.- mondta az idegen és egy pukkanás kíséretében visszaváltozott.

Egy férfi állt előttük. A sötétben nem látták hogy melyik faluba való.

-Engedd el!- kiáltotta mérgesen Neji.