2. fejezet

-Nyugi!- szólt rá Gai-sensei.

-De Gai-sensei…..- mondott volna ellent Neji.

-Hozzátok ide hogy lássam. Ha itt van akkor odaadom a tekercset.- mondta Gai.

Az idegen ninja bólintott és csettintett egyet. Ekkor a fák közül előjött két társa és hozták a lányt is. Arisa nem volt magánál. Mindenki megijedt.

-Nincs baja. Csak elkábítottuk.- mondta az idegen.

Gai bólintott és elővette a tekercset. Lee és Neji nem értették hogy Gai miért ment bele ebbe.

-Dobd ide a tekercset és visszaadjuk a lányt.- mondta az idegen.

-Nem. Ha előbb odaadom akkor fennáll az a lehetőség is hogy nem adjátok vissza a diákom.- mondta Gai.

-Igaz. De nekünk nem kell a csaj. Bár nagyon csinos. Mit lehet tudni talán hasznát vennénk.- felelte a férfi.

-Ha egy újjal is hozzáértek nagyon megbánjátok!- sziszegte Neji a fogai közt.

-Mi az? csak nem tetszik neked?- kérdezte gúnyosan az idegen egyik társa.

-Tényleg?- kérdezte Lee társát.

-Ezt ne most beszéljétek meg.- szólt rájuk a sensei.

-Van egy ötletem. Elindulsz felém én meg feléd. Mikor középre érünk te ideadod a tekercset én meg neked a lányt.  Mit szólsz?- ajánlotta a férfi.

Gai nem mondott semmit csak bólintott. Így is tettek. Le is bonyolították a cserét. Mikor Gai visszaért tanítványai mellé elmosolyodott. Mikor az emberrablók kinyitották a tekercset akkor az egy pukkanással eltűnt. Gai-t leszámítva mindenki meglepődött. Ekkor Gai gyorsan Neji karjaiba adta az eszméletlen lányt.

-Vigyázz rá.- mondta a sensei.

Gai és Lee harcoltak az idegen ninjákkal. Neji letette Arisát egy fa tövébe és segített mesterének és társának. Neji nem távolodott el Arisa mellől. Mikor végeztek a támadókkal elmentek onnan amilyen gyorsan csak tudtak. Mivel Arisa még nem tért magához ezért vitték. Reggel megálltak egy patak mellett és Gai egy kis vízzel megpróbálta magához téríteni a lányt. Kevés sikerrel.

-Mikor fog magához térni?- kérdezte Lee.

-Nem tudom. Sajnos fogalmam sincs mivel kábították el. Csak várhatunk.- felelte a sensei.

-Nincs semmi baja azon kívül hogy elkábították?- kérdezte aggódva Neji.

-Első ránézésre nincs.- felelte Gai-sensei.

-Biztos nem lesz baja.- nyugtatta barátját Lee.

Neji erre nem mondott semmit csak némán bólintott. Kicsit megnyugodott de még mindig féltette a lányt. Nem akarta beismerni a barátainak de tetszett neki Arisa. Nagyon remélte hogy Gai-sensei-nek igaza van abban hogy nem esett baja a lánynak. Mikor kezdett sötétedni Gai elment tűzifáért Lee pedig valami ennivalót keresett addig Neji ott maradt a pataknál és vigyázott csapattársára.  Némán ült a lány mellett és nézte a vizet. Arra lett figyelmes hogy valami nyöszörgést hall. A hang irányába fordult. Nagyon megörült mikor látta hogy Arisa megmozdult és megpróbált felülni.

-Jól vagy?- kérdezte Neji aggódva miközben segített felülni a lánynak.

-Igen. Azt hiszem. Mi történt?- kérdezte Arisa.

-Az ellenség elfogott és csak a tekercsért cserébe engedtek volna szabadon.- mesélte Neji.

-Értem. Sajnálom hogy bajt okoztam és figyelmetlen.- mondta Arisa lehajtott fejjel.

-Nem baj. Az a lényeg hogy jól vagy. Mind aggódtunk hogy valami komoly bajod van mert nem tudtuk mit adtak neked.- mondta Neji.

-Örülök hogy féltettetek de nincs semmi bajom.- mosolygott Arisa.

-Ennek örülök.- felelte a fiú.

-Tényleg! Hol van Gai-sensei és Lee?- kérdezte Arisa.

-Elmentek tűzifáért és kicsit körbe nézni a környéken. Biztos hamarosan megjönnek. Már kezd hűvös lenni.- mondta Neji miközben megdörzsölte a karját.

Arisa bólintott. Mikor látta Neji hogy Arisa is fázik ezért szorosan odaült mellé és átkarolta. Arisa elpirult de azért nem ellenkezett. Jól esett neki a fiú közelsége és a meleg.