9. fejezet

Neji a karjaiba vette az ájult lányt.

-Jól van?- kérdezte Masakazu.

-Igen. Csak pihennie kell. A Sharingan nagyon kimerítette.- felelte nyugodtan Gai-sensei.

-Rei fantasztikus!!!- kiáltott fel Lee.

-Az.- bólintott Masakazu.

-Nagyon jól használja a Sharingan-t ahhoz képest hogy milyen fiatal. Kíváncsi vagyok hogy  honnan szerezte és ki tanította meg a használatára.- gondolkodott hangosan Gai-sensei.

-Majd megtudjuk ha felébredt.- mondta Neji.

Mindenki bólintott. Mivel már nem volt messze Masakazu otthona ezért úgy döntöttek hogy addig viszik a lányt és tovább mennek. A város ahol Masakazu élt nem volt túl nagy volt. Rei csak este tért magához. Nagyon kimerült volt. A tagjai ólomsúlyúak voltak. Első dolga volt hogy megnézze hogy le van-e takarva a szeme. Mivel nem tudta hol van ezért körbe nézett. Egy szobában feküdt. Tőle nem messze volt egy aszta és egy szekrény. A másik oldalán volt még két ágy. Mikor nagy nehezen a könyökére támaszkodott kinyílt az ajtó és Neji jött be.

-Látom felkeltél. Jobban vagy?- kérdezte barátságosan.

-Igen azt hiszem. Mi történt miután elájultam?- érdeklődött a lány.

-Semmi. Idehoztunk és lefektettünk az ágyba. Ja Masakazu-sama elnézést kér de nem tud több szobát adni nekünk.- felelte Neji.

-Látom. Ha titeket nem zavar nekem megfelel.- erőltetett mosolyt arcára Rei.

-Gai-sensei mindent elmondott Masakazu-sama-nak a Sharingan-ról. Megúsztad ezt a magyarázatot. Gai-sensei már csak arra kíváncsi velünk együtt hogy honnan….- kezdte Neji.

-Hogy honnan szereztem?- vágott a szavába Rei.

-Igen.- felelte a fiú.

-Azt nem mondhatom meg. Ne haragudj de ez csak rám tartozik.- mondta halkan Rei.

-Nem baj. Nem kötelező.- felelte a Hyuuga.

-Mi van a többiekkel?- kíváncsiskodott Rei.

-Mindjárt vacsoráznak. Mind sértetlenül úsztuk meg hála neked.- felelte Neji.

-Aha. Segítesz kimenni? Szeretnék én is vacsorázni.- kérte társát a beteg.

Neji nem mondott semmit csak bólintott. Felsegítette a lányt és kitámogatta az ajtón. Mivel Rei alig tudott menni Neji jobbnak látta ha felveszi és viszi a lányt. Rei elpirult. Zavarba jött mikor kiértek az ebédlőbe és mindenki rá nézett. Zavartan elmosolyodott.

-Jobban vagy?- érdeklődött Gai-sensei.

-Igen. Csak mozogni nem nagyon tudok.- felelte Rei.

-Rei majd meg akarok küzdeni veled.- jelentette ki Lee.

-Egyszer már harcoltunk. Akkor még nem tudtad hogy van Sharingan-om. Még a Sharingan ellenére is ki akarsz állni ellenem?- kérdezte gonosz mosoly kíséretében Rei.

-Még szép. Ettől csak még izgalmasabb lesz!- lelkesedett Lee.

-Majd ha tudok mozogni leverlek.- fenyegetőzött Rei.

-Majd meglátjuk.- vigyorgott Lee.

-Ha ezt megbeszéltétek akár ehetnénk is.- szólt közbe Gai-sensei.

A két vitatkozó elhallgatott és leültek enni. A vacsora nyugodtan telt. Rei nem mutatott hajlandóságot arra hogy válaszoljon azokra a kérdésekre amik a múltjára és a Sharingan-jára vonatkoznak. Mivel látták hogy nem akarja elmondani ezért nem erőltették a témát. Este mindenki elment aludni. Amíg Rei átöltözött addig a fiú kint vártak. Majd Rei ment ki és a fiúk öltöztek át. Majd mind lefeküdtek és elaludtak. Rei egészen addig aludt nyugodtan amíg Lee el nem kezdett horkolni és oldalba nem rúgta. Rei felnyögött és mérgesen Lee-re nézett. Morgott valamit és felült. Megtörölte a szemét és kiment a szobából. Kiment a teraszra levegőzni. Sóhajtott egy nagyot. Az éjszaka hűvös volt. a lágy szellő végig simított az arcán. Hirtelen lépteket hallott a háta mögött.

-Miért jöttél ki?- kérdezte az érkező.

-Lee túl hangosan és túl élénken alszik.- felelte Rei.

-Igaz. Engem is hasba rúgott. Lee-nek a célja hogy legyőzzön. A végén álmában sikerülni fog.- felelte Neji és leült a lány mellé.

-Igaz.- nevetett a lány.

-Miért nem mondtad hogy a másik szemed Sharingan?- kérdezte Neji.

-Mert a bátyám mondta hogy csak ritkán használjam és tartsam titokban.- felelte Rei.

-Értem.- bólintott a fiú.