5. fejezet

Pár percig néma csönd volt. Tudták hogy a lánynak igaza van. A csendet egy éppen belépő orvos zavarta meg.

-Kérem most távozzanak. Youkonak sok pihenésre van szüksége.- mondta az orvos a 7-es csapatnak.

-Rendben. Naruto, Sakura, Sasuke menjünk.- mondta Kakashi és diákjaival távozott.

Youko búcsúzott barátaitól és bevette a gyógyszert amit az orvos dugott az orra alá. Az orvos újra kötötte a lány sebeit és utána magára hagyta hogy pihenjen. Youko a gyógyszer miatt hamar elaludt. Csak késő délután ébredt fel.

-Jobban vagy?- kérdezte egy férfi.

-Hai.- nyögte a lány mikor meglátta hogy látogatója nem más mint Takenaka-sensei.

-Ennek örülök.- felelte a sensei egy tettet mosoly kíséretében

-Mi a baj sensei?- kérdezte a fiatal shinobi.

-Csak az bánt hogy ilyen állapotban vagy.- felelte a sensei.

-Semmi baj. Kicsit helyben hagytak de élek.- próbálta oldani a feszültséget Youko.

-Nem. Sajnos sejtem kik akarnak megölni. Én nem tudok olyan dolgokra tanítani amivel megvédheted magad azok ellen. Ezért egy régi barátom fog tanítani téged és elvisz a faluból.- jelentette ki Takenaka.

-NANI?! De nem akarok elmenni innen! Miért és kik akarnak megölni?- kérdezte a lány szinte kiabálva.

-Ezt majd ő elmondja. Legyen elé annyi hogy a szüleidnek régi jó barátja.- jött a válasz.

-De…de- kezdte a lány.

-Többet nem mondok. Majd bemutatom neked az új sensei-ed.- vágott diákja szavába  Takenaka-sensei.

-Hokage-sama mit szól ehhez?- kérdezte Youko.

-Már beleegyezett.- jött a válasz az ajtóból majd Takenaka távozott.

Youko megkövülten ült a ágyában. Nem akart elmenni Konoha-ból. Nagyon szerette a falut. Youko sokáig gondolkozott azon hogy milyen lesz elhagyni a falut. Nem akarta itt hagyni az otthonát és a barátait. A szülei miatt se akart elmenni igaz hogy meghaltak de az emlékek ide kötötték. Elszomorodott. Nagyon elmerült a gondolataiban. Észre sem vette hogy valaki bejön a szobájába.

-Valami baj van?- kérdezte a jövevény.

-Hogy?- kapta az ajtó felé a fejét Youko.

-Azt kérdeztem hogy valami baj van?- ismételte meg a kérdését az orvos.

-Nem semmi.- rázta meg a fejét a lány.

Az orvos bólintott és letett egy tálcát az ágy melletti éjjeli szekrényre és távozott. Youko megnézte mit hozott az ápolónő. Leves és kenyér volt a tálcán. Az ölébe vette a tálcát és megebédelt. Nagyon lassan telt a nap. Mivel Youko mozogni alig bírt így csak feküdhetett vagy ülhetett az ágyban. Szerencsére megkérte valamelyik barátját hogy hozzon neki könyvet hogy tudjon olvasni. Így nem volt olyan unalmas a nap. Egy hét elteltével Youko már tudott sétálni. Az útja általában a kórház kertjébe vezetett. Sokat volta a szabadban. Örült hogy a barátai sokszor meglátogatják. Így nem érezte magát egyedül. Már majdnem egy hete támadták meg Youkot de már semmi baja sem volt. már nagyon sokat mozgott és aktív volt. nagyon boldog volt mikor végre hazaengedték. Mivel reggel engedték haza a nap hátra lévő részében takarított és pihent. Csak estefelé ment az edzőpályára. Megbeszélte tanárával hogy ott fognak találkozni. Youko kíváncsi volt hogy mit akar neki mondani Takenaka. Mire odaért már tanára ott volt egy másik férfi társaságában. A férfi nagyjából annyi idős lehet mint Takenaka tehát 26 éves.

-Konbanwa.- köszönt félénken Youko.

-Neked is.- felelte Takenaka-sensei.

A másik férfi csak biccentett.

-Miért hívatott sensei?- kérdezte a lány.

-Emlékszel amikor azt mondtam hogy egy barátom elvisz magával és tanítani fog?- kérdezte a sensei.

-H… Hai.- jött a tétova és halk válasz.

-Nos ő Arashi.- mutatott a mellette álló férfira Takenaka.

-De miért kell elmennem? Nem akarom elhagyni a falumat!- kezdte kétségbeesetten Youko.

-Csak azért hogy ne halj meg. Arashi tud neked olyan dolgokat tanítani amivel megvédheted magad. Én nem tudlak ezekre megtanítani. Neked az lesz a legjobb ha elmész. Meg kell értened. Én csak a legjobbat akarom neked.- felelet Takenaka.

-Az aki megtámadott az ölte meg a családodat is. A támadód megesküdött hogy megöli a családod minden tagját. Mint tudod csak te élsz még a klánodból. A szüleid azért haltak meg hogy megvédjenek. Ők is ezt akarnák.- szólalt meg Arashi.

-Mi? Honnan veszi ezt?- kérdezte kissé ingerülten Youko.

-A szüleid egyik régi barátja vagyok.- jött a válasz.

-Akkor miért nem volt ott hogy segítsen nekik?- kérdezte sírva Youko.

-Azért mert nem voltam a faluban akkor este. Egy küldetésen voltam.- mondta nyugodtan Arashi.

-Arashi talán nem kellett volna…- kezdete Takenaka.

-De. Az a legjobb ha mindent megtud.- szakította félbe Arashi.

-Mikor indulunk?- kérdezte alig hallhatóan és elcsukló hangon Youko.

-2 óra múlva gyere a falu kapujához. Ott várlak. Csak azt hozd amire nagy szükséged van.- válaszolt a szőke ninja.

-Hai.- bólintott Youko és hazafelé vette az irányt.

Sokat gondolkodott. Nehezen de elfogadta hogy elkell hagynia a faluját és a barátait. A percek olyan lassan haladtak mint egy reumás csiga. Végül Youko nehéz szívvel a Konoha kapuja felé sétált a kihalt utcán. Nem csoda hogy nem volt senki az utcákon hiszen már este volt. A legtöbb ember már aludt. Youko éppen az Akadémia előtt haladt el. Megállt egy pillanatra és az épületre nézett. Eszébe jutott hogy milyen jó volt idejárni és hogy milyen boldog volt a szülei halálát leszámítva. Iruka-sensei sokat segített neki hogy túltegye magát a dolgon. Ahogy ment valaki az útjába állt. Youko annyira a gondolataiba merült hogy nem vette észre ki áll vele szemben.

-Hova-hova?- kérdezte egy ismerős hang.

-Hm?- nézett fel a merengő lány.