6. fejezet

-Hova mész?- ismételte kérdését a hang tulajdonosa.

-Neji? Azt hittem hogy már otthon vagy.- felelte a lány.

-Kicsit tovább edzettem. Most indultam haza. De te hova mész? Tudtommal ma nincs küldetésed.- felelte az említett.

-Röviden elkell mennem a faluból hogy ne kerüljek idő előtt a temetőbe. Kapok egy másik sensei-t aki majd tanítani fog.- mondta szomorúan Youko.

-Ezt nem tudtam. Biztos menned kell?- kérdezte Neji.

-Igen. De nem akarok. Itt akarok maradni de már eldöntötték hogy mennem kell.- mondta Youko elcsukló hangon és próbálta visszatartani a könnyeit.

-Értem. Mikor jössz vissza?- érdeklődött Neji de a szíve mélyén sejtette a választ.

-Nem tudom. Azt nem mondták. Talán soha.- nem tudott tovább beszélni.

Youko nagyon szomorú volt hogy elkell hagynia a legjobb barátját. Odament a fiúhoz és átölelte. Neji-t meglepte de viszonozta az ölelést. Percekig így álltak. Youko nagyon szomorú volt. Jól esett neki hogy hozzábújhat a legjobb barátjához és az megvigasztalja. Végül Youko elhúzódott a fiútól és megtörölte könnyes szemeit.

-Vigyázz magadra. Mennem kell. Majd találkozunk.- mondta és elindult.

-Te is.- felelte a fiatal Hyuuga és a távozó lány után nézett.

Neji nem ment utána. Tudta hogy nehéz a lánynak a búcsú és nem akarta megnehezíteni azzal hogy elkíséri.

-Hé! Vigyázz magadra.- kiáltott Youko után.

-Te is.- jött a válasz.

Youko örült hogy még eltudott búcsúzni a fiútól. Most egy ideig valamivel jobb kedve volt. Neji eddig még soha nem ölelte meg és ez nagyon jól esett neki. Ahogy egyre közeledett a kapuhoz megrohamozták az emlékek. A gyerekkora, a családja, a barátai, Iruka-sensei órái és még sok más kellemes dolog. Megállt és hátra nézett. Az utcák és a házak sötétek voltak. Már szinte minden ablakban lekapcsolták a lámpát. Sokszor ment haza ilyenkor de tudta hogy holnap ismét itt ébred és mehet edzeni vagy küldetésre. A csapattársaival jót szórakoztak ha együtt töltötték a szabadidejüket. Amíg ők hárman bolondoztak Takenaka-sensei sokat nevetett rajtuk. Ezekre az emlékekre elmosolyodott és észre sem vette mikor érte le Konoha kapuját. Új és régi sensei-e már ott volt. Youko megállt a két férfi előtt és sóhajtott egy nagyot.

-Indulhatunk Arashi-sensei.- mondta alig hallhatóan a lány.

-Igen.- jött a válasz.

-Sensei. Köszönök mindent.- fordult a lány Takenaka felé.

-Nincs mit köszönnöd. Légy erős és dolgozz keményen.- mosolygott szomorúan Takenaka.

-Hai.- bólintotta a genin.

-Menjünk.- monda Arashi.

A lány némán bólintott és elindult az ösvényen amin már annyiszor járt. Nem tudta pontosan merre fognak majd menni ezért nem ment gyorsan.

-Mikor hozod vissza?- kérdezte Takenaka.

-Nem tudom. Majd csak nagyon ritkán hogy ne legyen missing nin. De akkor is csak jelentkezünk a Hokage-nél és még aznap távozunk. Egyenlőre így tervezem.- felelte Arashi.

-Tehát megeshet hogy soha többé nem látom.- sóhajtott Takenaka.

-Meglehet.- jött a rideg válasz.

Arashi is elindult új tanítványa után. Mivel a lány nagyon lassan ment ezért kicsit tolta maga előtt hogy haladjanak. Nagyon sokáig nem beszélgettek. Mivel Youko a gondolataiba merült azért ha elkellett kanyarodni valamerre Arashi a lány vállára tette a kezét és elfordította a megfelelő irányba. Egész este mentek. Csak egy kis faluban álltak meg. Youko annyira elgondolkodott hogy nem is tudja hogy merre mentek. A gondolataiból Arashi zökkentette ki.

-Megjöttünk. Abban a kis faluban megszállunk.- mondta Arashi.

Youko felnézett. A falu már nagyon közel volt. A domb amin álltak jó rálátást nyújtott a településre. Ez a falu kisebb volt mint Konoha de ez nem zavarta a két ninját. Youko egy sóhaj után követte a magas szőke tanítóját. Egy kis étterembe vezetett útjuk. Arashi rendelte kettejüknek reggelit. Nem volt sok de egy időre csillapította éhségüket.

-Sensei mikor kezdjük az edzést?- törte meg a csendes félénken Youko.

-Még ma. Keresünk szállást és elkezdem az edzésed. De ha akarsz ma még pihenhetsz.- felelte barátságosan a fiatal férfi és barna szemeivel belenézett Youko vörös szemébe.

-Értem. Nem szeretnék pihenni. Bármikor kezdhetjük az edzést. Gyakorlás közben legalább leköti a koncentráció a gondolataimat.- felelte a lány.

-Tudom hogy most hiányzik a falud de hidd el ez idővel enyhülni fog.- mosolygott bíztatóan a sensei és megborzolta új tanítványa haját.

A lány ezen mosolygott és sejtette hogy majd biztos megkedveli Arashi-t. Sokat beszélgettek és ismerkedtek. Youkonak eszébe jutott hogy nem is olyan régen hasonlóan ismerkedett előző tanárával.