6. fejezet

Naruto ugrott volna hogy segítsen de Sakura visszatartotta. Saeko ijedten nézett barátja után. Kakashi felé nyújtotta a kezét.

-Árnyék kígyó kéz!- kiáltotta és a pulóvere alól kígyók kúsztak elő.

Ezek a kígyók mikor elérték a férfit beleharaptak a kezébe és nem hagyták hogy tovább csússzon. Kakashi felszisszent mikor a kígyók megharapták de nem érdekelte. A másik kezével megmarkolta az állatokat. Azok felhúzták a férfit az ösvényre. Mikor Kakashi elég közel volt Saeko kinyújtotta a kezét és felhúzta. Majd eltűntette a kígyókat. Miután Kakashi kifújta magát tovább mentek mert már látták a barlangot. Amint bementek és eltávolodtak a barlang szájától lerogytak a földre. Nagyon fáztak. A barlang hideg és sötét volt de legalább száraz. A földön volt valamennyi moha amit megtudtak gyújtani. A tűz körül mindenki úgy ahogy megmelegedett. Megbeszélték hogy ki mikor fog őrködni. Balszerencséjükre a vihar még este sem ért véget. Kakashi őrködött először. csöndben ült a tűz mellett és kémlelte a vihart. Ritkán lát ilyen ítéletidőt az ember. hiába szimatolt nem érzett semmit. Sajnos az eső elmossa a szagokat. Sokat gondolkodott. Kicsit még fájt a keze ott ahol a kígyók megharapták. De nem foglalkozott vele. Nagyon elmerült a gondolataiban amik a küldetés körül forogtak. Nem tagadta le de félttette tanítványait. Még ő sem tudta milyen ereje lehet Orochimarunak. Ráadásul ott van Sasuke. Nem volt túl fényes a helyzet. És ez a vihar igencsak rosszkor jött. nagyon fontos a küldetés de ilyen időben útra kelni az egyenlő az öngyilkossággal. Még a kutyáit sem merte kiküldeni. Egy óra múlva Saeko őrködött. Reggelre végre annyit enyhült az idő hogy már biztonságosan folytathatták útjukat a Hang felé. Elszörnyedtek mikor látták hogy a vihar mekkora pusztítást végzett. A hatalmas fákat gyökerestül csavarta ki a szél, hatalmas sziklák voltak szétszóródva. Volt olyan fa ami egy másik ágai közé dőlt és csak idő kérdése volt hogy kidőljön. Hihetetlen volt a pusztítás.

-Konoha vajon milyen állapotban van?- kérdezte Sakura remegő hangon.

-Nem tudom. Remélem megúszta valahogy.- felelte Naruto.

-Legyenek a ninják bármilyen jók az időjárással szemben védtelenek. Akárcsak a falu.- felelte Kakashi.  

Nem beszéltek sokat. Most is óvatosan haladtak. A talaj nem volt túl stabil és megbízható. Igyekezte amennyire csak tudtak. A legközelebbi falu nagyon messze volt. igyekezte elérni a települést mert nem lett volna tanácsos az erdőben aludni ilyen hidegben. Ugyanis szörnyen lehűlt a levegő. A patakok kiöntöttek de ez nem zavarta a ninjákat. Elég volt chakrát a lábukba koncentrálni és át tudtak menni a vízen. Sajnálatukra nem érték el a falut és így tábort kellett verniük. Miután szedtek tűzifát és meggyújtották leültek a tűzköré melegedni.

-Milyen messze vagyunk még a Hang falutól?- kérdezte Sakura.

-Hát….. elég messze. Még nem értük el a Tűz határát.- felelte elgondolkodva a sensei.

-Ez nem igaz! Ennyit haladtunk és még a határon se vagyunk!- kiabált Naruto idegesen.

Ennek az lett a következménye hogy Sakura megajándékozta egy púppal.

-Csak annyit mondok hogy ha találkozunk Orochimaruval ne becsüljétek le. sokkal erősebb mint gondoljátok. Majd tegyétek azt amit mi mondunk.- mondta Saeko.

-Ismered?- kérdezte a szőke.

-Már hogyne ismerné? Mindenki hallott már róla. Baka.- morogta Sakura.

-Igen. Sajnos ismerem. Személyesen.- felelte komoran a nő.

-Nani???- kerekedett el Naruto szeme.

-Nem akartam elmondani de jobb ha most és tőlem tudjátok meg mint tőle.- sóhajtotta az ANBU kapitány.

-Ha nem akarod akkor nem mondod el. Nem tartozik rájuk.- mondta Kakashi.

-Igaz. Majd megtudjátok.- felelte a fekete hajú.

-Mond meg. Mond meg. Mond meg.- holta közelebb hozzá Naruto.

-Nem.- jött a rideg válasz.

Saeko megunta hogy a szőke az arcába bámul és ellökte magától. A fiú duzzogva fordított hátat neki. Nagyon idegesítette hogy nem tud semmit erről a nőről. Kíváncsi volt a múltjára. De legfőképpen hogy honnan ismeri azt a kígyót. Hasonló dolgokon elmélkedett Sakura is. De hogy mikor kapnak erre választ azt majd az idő eldönti.