7. fejezet

Naruto és Sakura előtt az is rejtély marad hogy Saeko miért néz ki ugyanúgy mint Orochimaru. Az ANBU kapitánynak nem áll szándékában a közlejövőben válaszolni ezekre a kérdésekre. Elég volt hogy ő és Kakashi tudják a válaszokat. Nem kellett attól tartania hogy Kakashi lemondja a többieknek. Tudta. Jól ismerte a férfit. Az este nyugodtan telt. Most is felváltva őrködtek. Nem történt semmi. Igaz még nagyon messze voltak úti céljuktól de fő az óvatosság. Hajnalban folytatták útjukat. Kivételesen Naruto könnyen felkelt. Kakashi szokásához híven olvasta imádott könyvét. Naruto félálomban ballagott Sakura mellett aki a fiúval ellentétben teljesen ébren volt. Saeko csöndesen ballagott és a múlton merengett. Maga sem tudja miért de eszébe jutott a szomorú gyerekkora. Többször hálát adott az égnek hogy a múltja ellenére Kakashi a barátja maradt. A Copy ninja nem fordult el tőle és gyűlölte meg. Saeko csak magának köszönheti hogy most ott van ahol. Örült hogy Naruto és Sakura úgy ahogy elfogadták őt és nem zavarja őket hogy szinte ugyanúgy néz ki mint Orochimaru. Délkörül megálltak pihenni egy patak partján. Az ANBU mikor belenézett a vízben újabb emlékek rohanták meg az elméjét. Becsukta a szemét és megrázta a fejét. Megmosta az arcát. Jól esett neki a jéghideg víz. Hagyta hogy a víz végig folyjon a nyakán és felfrissítse. Merengéséből a vállára nehezedő kéz zökkentette vissza a valóságba.

-Minden rendben?- kérdezte Sakura.

-Igen. Csak….elgondolkodtam.- felelte a másik.

-Értem. Kérdezhetek valamit?- kérdezte félénken a fiatal kunoichi.

-Mit?- kérdezett vissza a másik.

-Hogy… miért hasonlítasz ennyire … Orochimarura.- kérdezte félénken a medikus shinobi.

-Majd elmondom. De nem most.- felelte Saeko.

-Értem. Nem erőltetem. Ne aggódj. A külsőd ellenére nem tartok tőled. Nem érdekel hogy hasonlítasz rá.- mosolygott a rózsaszín hajú.

-Arigato.- mosolygott a másik.

A beszélgetést Naruto szakította félbe hogy indulni kell. A lányok csak sóhajtottak és indultak. Saeko kicsit megkönnyebbült attól amit Sakura mondott. A nap nyugalmasan telt. Igaz csak Naruto volt néha túlbuzgó. Ha Naruto valami olyat mondott ami az ANBU kapitányt nagyon idegesített akkor amiért egy mérges pillantást kapott. Naruto ilyenkor mindig megijedt a nőtől. Ez nem volt meglepő. Az egész nap unalmasan telt. Csak este felé találkoztak emberekkel. Pontosabban egy csapat útonállóval. A csapat nem látta először hogy akiket készülnek megtámadni azok ninják.

-Főnök! Ez nem jó. Ezek ninják!- mondta az egyik fickó.

-Mi?!- kérdezte ijedten a főnök. 

-Pontosan. Konoha shinobijai vagyunk. Takarodjatok az útból vagy nagyon megbánjátok.- fenyegetőzött Saeko.

-Na persze! Mi húszan vagyunk te négyen. Gyerünk fiúk! Kapjátok el őket.- kiáltotta a főnök.

Az emberei támadásba lendültek. Kakashi és Saeko a két fiatal elé állt. Kakashi elővett egy kunait míg a másik megidézett egy kígyót. Azt a kezébe vetté és az állat átváltozott egy karddá. Ezzel mindenkit nagyon meglepett. Főleg a támadókat. Kakashi bemutatott pár egyszerű jutsut. Ezzel jól megtévesztette a banditákat. De azok nem adták fel. Azt hitték hogy ezek gyengék. Azt hitték hogy Saeko gyenge mert nő. Ezért őt támadták. De a nő egy gyors mozdulattal ketté vágta ellenfelei fegyverét. A felé repülő kések elől elhajolt és röptébe elkapta és vissza dobta. A banditák nem tudták utolérni a nőt mert olyan gyorsa volt. Kakashi is hasonlóan volt. neki sem jelentett gondot az ellenfelek legyőzése. Mikor Sakura és Naruto megelégelték hogy egyhelyben ácsorognak. Ők is segítettek. Velük pár perc alatt szétverték a szedett-vetett bandát. Akik nem feküdtek ki azok menekültek. Naruto diadalittasan nevetett ahogy látta a banda elslisszol.